Close

Bemutatkozás

Regele Márton vagyok. Kályhás.

Elöljáróban annyit szeretnék elárulni, hogy nem ez az eredeti szakmám, hivatásom. Nem múltam el 50 éves, felmenőim között se volt senki a szakmában és nem tartom magam mesternek. Még csak bajszom sincs. Pocakom meg végképp. És nem nyitom sörrel meg csavaros kiflivel a napot. Azt hiszem ezzel buktam a sztereotípiát, hogy keressünk egy “öreg mestert”, mert az majd milyen jó lesz. Hiába, már a melós se a régi…

Magamról annyit, hogy eredetileg, sok-sok évvel ezelőtt, egy messzi-messzi galaxisban, bankban dolgoztam és szorgosan dolgoztam a lakosság eladósításán, mint hitel ügyintéző. Sokan hördülnek most fel, de az az igazság, hogy nem volt kötelező felvenni és sajnos 100-ból 99 ügyfelet/adóst nem érdekelte, hogy mit ír alá. Csak legyen pénz, a szomszédnak is van és milyen jó neki, nyaraltak és még plazmára is jutott. Hiába jártattam a számat, akkor ez senkit se érdekelt.

De haladjunk tovább. Egy idő után elegem lett a bankvilág mocskos, korrupt és velejéig romlott légköréből, eljöttem.

Nem volt még konkrét célom a jövővel kapcsolatban, véletlen volt, hogy belecsöppentem egy cserépkályha építésbe és mivel sose állt távol tőlem hogy összekoszoljam a kezem munkában, beálltam segíteni és rá kellett jönnöm, ez egy jó dolog. Megszerettem. Elkezdtem tanulni ezt a mesterséget, iskolába jártam, dolgoztam kályhással (direkt nem írtam hogy mester) ingyen hónapokon át, sokat kellet küzdeni, tapasztalni, tanulni. Szenvedés volt, de megérte.

Hosszú volt az út idáig, hogy kályhásnak tartsam magam, ehhez nagyon sokat kellett dolgozni és tanulni is kell még bőven, ebben biztos vagyok. Mert minél többet tudunk egy témáról, annál inkább tudjuk, hogy az nem elég. Mindig van valami újdonság, amit meg kell ismerni és ha hasznos, felhasználni. Így megy ez. Átkozott maximalizmus ez, sose lesz vége.